(Két szemszögből írt)
Rose Ford szemszöge*
Hogyan is kezdődhetne egy átlagosnak tűnő nap?Hát persze Rosanna felkeltésével.
-Kelljen fel Mrs.Rose.El fog késni az iskolából.-mondta.
-Jaj kérem Rosanna ne tegezzen,nem vagyok olyan puccos alak.-morgom.Utálom ha tegeznek.
-Miket beszél Mrs.Rose?Hisz ön egy nemesi családból származik.
-Igen,igen tudom.-vontam meg a vállam.
-A kivasalt ruhája,hölgyem.-akasztotta fel a szekrényemre.
-Jaj de Rosanna hisz ki vasaltam volna magam.-mérgelődtem.
-Miket beszél?Az édesapja engem két lábbal penderített volna ki innen.
-Hát megnyugodhat Rosanna hogy én bizony azt nem hagytam volna.
-Jó szíve van Mrs.Rose.-mondta és egy könny csordul ki a szeméből,de mielőtt megszólalhattam volna hamar kiosont.
...........................................
Anya és apa az ebédlőben reggelizett.
-Itt van az én gyönyörű lányom.Gyere szépen kislányom reggelizz velünk.-hívott apám.
-Öhm nem,nem igazán vagyok éhes.-füllentettem,miközben a gyomrom majd kilyukadt.
-Drágám minden rendben veled?Azt tapasztalom hogy egyre kevesebbet eszel?Remélem nem anorexia áll a dologban.-aggodalmaskodott anyám.
-Oh anyám ne aggódj.Semmi közöm anorexiához.-mosolyogtam.Ha tudnák hogy utálok itt reggelizni,ha tudnák hogy mindig ki osonok a konyhába és inkább ott tömöm magamba a kaját.Hallottam Rosanna kuncogását miközben narancslét töltött édesapámnak.Igen ő tud az éjszakai kijárkálásomról,és a többi dolgozó lány is.De ahogy látom nincsenek a közelben.Jaj pedig Annabell megígérte hogy folytatjuk a társasjátékozást.
-Édesem vigyelek el kocsival vagy elmész a busszal?
-Ugyan,ne fáradj édesapám.Természetesen megyek busszal.
-Soha nem értettelek Rose hogy miért választod a tömeg közlekedést a bőr ülés helyett.
-Hagyd Cedrick kérlek.Hisz a barátai is azzal járnak,már hamarabb találkoznak igazam van lányom?
-Igen.-tettettem egy mosolyt.
-Ugyan kérlek Andrea.Szerintem sokkal jobb társaságba illik.Ezek az utcaiak.-zsörtölődött apám és lapozott egyet az újságban.
-Kérlek édesapám ne szid őket.Ők nem utcaiak.-mondtam és felkaptam a táskám.-Négyre jövök.-rohantam ki az ajtón.Jézusom alig vártam már hogy elhagyjam a házat.Kész őrület sőt kész káosz.Szinte rohantam hogy elérjem a buszt.
-Rose kisasszony.Azt hittem nem ér ide időben.-köszöntött a buszsofőr Jack.
-Valószínű ha sétálok akkor nem is.-nevettem és már meg is pillantottam a barátaimat.
-Gyere Rose pattanj le.-szólt Lana egyik legeslegjobb barátnőm.-Mizu?
-Alig vártam már hogy jöhessek suliba.-mosolyogtam.-Tényleg kaptál munkát?
-Igen.Kutya megőrző az egyik nemes családnál.
-Hűha.Ki az a szerencsés család akinek vigyázhatsz a kutyájára?
-A Silvermané.Alexander Silverman.Nagyon jó pasi.Úgy tudom 26 év körüli.Lélegzetelállító.És tudod mi a legjobb?-suttogta.
-Na?
-Hogy nincs felesége.Magában él abban a hatalmas palotában.A cselédekkel.Tuti ő a fekete bárány.-nevetett.
-Biztosan.-mosolyogtam.
Alexander Silverman szemszöge*
-Az öltönye Mr.Silverman.-jött be a házvezetőnő Angie.
-Köszönöm Angie.
-Mit reggelizik uram?
-A szokásosak Angie.De kérem hamarabb készítse el mert ma sietnem kell.
-Ahogy kéri uram.Már megyek is
Rose Ford szemszöge*
-Komolyan nem értelek Rose.-vakargatta a fejét Rob.-Miért akarsz dolgozni járni?
-Azért mert én is a keresett pénzemből szeretném megvenni azt amit éppen szeretnék.Nincs szükségem ingyen ruhákra.
-De hát Rose.-szállt be a beszélgetésbe Tom is.-Mindent megkapsz.Csupán csettintened sem kell.
-Talán pont ez a baj.Én inkább megdolgozom érte,mint hogy csak az ölembe hulljon.-mondtam,tudtam hogy ők ezt nem igazán értik.
-Én bizony a te helyedben nem így tennék.-szólt Christina.Én pedig erre nem igazán tudtam mit mondani.
Alexander Silverman szemszöge*
-Kérem Abdul kapcsolja nekem Mr.Abraham-t.-kértem.A fenébe is el fogok késni.Egy pontos ember mint én azonban nem késik.
-Itt vagyok Alex.Miben segíthetek?
-Abraham.Megérkezett már Mr.Ford?
-Nem Alexander.Ide tudsz érni időben?
-Megpróbálok.-mondtam és megszakítottam a vonalt.Próbáltam gyorsan,de biztonságosan is hajtani mire szerencsére pár percen belül oda értem.Oda köszöntem a portásnak és siettem fel a dolgozó szobámba.Abraham már az irodában várt egy csésze kávéval.
-Kicsit álmosnak tűnsz.-nevetett rajtam.
-El is aludtam.Pedig tudod hogy nem szokásom.
-Ebből is az látszik hogy jó napod lesz.
-Gondolod?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát persze Alexander.Ha nem szokásosan indult egy nap hidd el nekem változás következik.Lehet megtalálod életed szerelmét!
-És hol fogunk találkozni?
-Azt persze nem tudom.Jós nem vagyok.De hidd el nekem.Érzem hogy a mai napod olyan lesz amit nem felejtesz el egy könnyen.
-Beleférne már az életembe pár ilyen nap.-vakargattam a tarkóm.Abraham pedig bólintással egyet értett a válaszomon.
Rose Ford szemszöge*
-Mond csak a holnapi buliba eljössz Rose?-kérdezte Lana.
-Biztos lehetsz benne csajos hogy ott leszek.-mosolyogtam.
-Na ez volt a tökéletes válasz.-nevetett Rob.
-Nocsak.Soha nem értettelek téged Rose.Mindened meg van.Luxus,pénz,pasik,tömérdek cipők.De te mégis ezekkel a nyomorék barátaiddal vagy?Ilyen elszegényedett utcaiakkal-állt meg előttünk az az ember akit a világon legjobban utálok. Arica Moose.Az én és az ő családjuk gyakran jár össze.Tipikusan az a mindent megtehetek lány.Nekem pedig most lett elegem ebből az egészből.
-Tudod mit Arica?-álltam fel.-Szíthatsz engem de a barátaimat nem.
-Ugyan te is egy szajha vagy meg az összes c cseléd itt.-nevetett.Na ez volt az a pillanat amikor már több a soknál.Letepertem a földre és ütni kezdtem.Éreztem hogy Rob és Lana próbálnak elhúzni tőle.De én csak ütöm.Nem tudom hogy mi ütött belém de ezt a düh váltotta ki ,de kezdem azt érezni hogy mostanság egyre jobban kezdem felkapni a vizet.Mindenen.
...............
Az igazgatói irodában ülni.Kell ennél jobb?
-Mit csináltál már megint Rose?
-Szidta a barátaimat és engem is.Nem hagyhattam annyiban.
-Én pedig most szólni fogok az édesapjának,és intőben részesítem.
-Kérem ne.Csak az apámat ne.
-De Rose kisasszony.Már nem ez az első húzása.Azonnal hívom az édesapját.
-A picsába.-szitkozódtam de mire megláttam az igazgató haragos tekintetét azonnal bocsánatot kértem.
-Pár perc és édesapád itt lesz,addig kérlek maradj itt.-szólt és ő meg kisétált mit tudom én hova.
Alexander Silverman szemszöge*
Ha jobban belegondolok mindig is vágytam egy barátnőre,egy békés családra.Fogalmam sincs hogy visszahúzódó esetleg unalmas természetem miatt van ez.De ha a jó Isten is ezt akarja hamarosan megtalálom az igazit.A telefoncsöngése keltett fel a gondolkozásból.
-Halló?
-Üdvözlöm Mr.Silverman.-hallottam meg jövőbeli munkatársam hangját.
-Üdvözlöm Mr.Ford.Mikor érkezik a mai megbeszélésre?
-Azt kell mondanom Mr.Silverman hogy a lányom az iskolában ver...hogy mondjam bajba keveredett és fontos hogy most bemenjek.Ha esetleg nem bánja..
-Nem természetesen nem.Át lehet tenni másnapra.
-Igen Mr.Silverman de ha gondolja akkor esetleg el is jöhetne hozzám ma és mindent megbeszélnénk.
-Ez egy remek ötlet Mr.Ford,és pontosan hány órakor?
-Öt óra megfelel önnek?
-Természetesen.Ötkor találkozunk Mr.Ford.Viszont hallásra.
-Viszont hallásra Mr.Silverman.-tette le a telefont.
...........
-Na nem érkezik már Mr.Ford?-lépett be az irodámba Abraham.
-Sajnos nem.A lánya bajba keveredett ezért nem ért rá.De kérte hogy ötkor menjek el hozzá és akkor mindent megbeszélünk.
-Ohó a lánya?Bajba?Azt hittem a lánya egy Szent.
-Hát látod Abraham,bármennyire is nemes a család vannak ilyen őrült tinédzserek a mai világban.-mondtam és hátra dőltem a széken.
Rose Ford szemszöge*
-Lányom!-lépett be az irodába apám és az igazgató.-Mit műveltél?Le mondtam egy nagyon fontos megbeszélést.
-Én ugyan semmit.-tettem keresztbe a karomat
-A lánya hazudik Mr.Ford.Össze verekedett az egyik iskola társával,Arica Mooseval.-mondta az igazgató.
-Hogy mit műveltél?Arica Mooseal?Azzal a tündéri lánnyal a Moose családból?
-Nem olyan tündéri az amilyennek látszik.-mondtam apa pedig már a fejét fogta tőlem.
-Mit kap a lányom ezért a helytelen cselekedetéért?
-Úgy gondoltuk hogy egy intőt kap.Igazgatóit.-mondta.Hűha.Míg az igazgató beírta a megrovásomat addig halálra untam magam.Szerencsére apám kijelentette hogy elvisz.Lekésem az utolsó órát.Kedvem lenne cigánykerekeket hányni.
-Mond miért verekedtél össze a Moose kislánnyal?-kérdezte miközben a kocsihoz tartottunk.
-Édesapám.Ő rágalmazta a barátaimat és engem is.
-Jaj az Isten szerelmére lányom.Hagyj fel azzal a társasággal.Te nem vagy közéjük való.
-Azzal barátkozok akivel akarok.-durcáztam és a haza vezető útig meg sem szólaltam.
-Édes lányom mond mi történt?-várt ezzel anyám az ajtóban.
-Semmi.-mondtam és szaladtam fel a szobámba.
-Le ne merj onnan jönni megértetted?-kiabált édesapám fel,de a szavait szinte meg sem hallottam.Ledobtam a táskám,és azonnal tárcsáztam Lanát.
-Szia csajszi hogy szöktél meg?Mit kaptál?Aggódtam érted.-szólt a telefonba.
-Á semmit.Igazgatói mi az?Apa haza hozott.-nyögtem.
-Már most hiányzol.Holnap reggel találkozunk.-mondta és letette.Én pedig hanyatt dőltem az ágyon.
Alexander Silverman szemszöge*
-Már így eltelt az idő?-pillantottam az órámra.-Ideje mennem Mr.Fordhoz.
Elég hamar el találtam és meg kell jegyeznem gyönyörű háza van.Biztosan boldog a családjával.
-Üdvözlöm uram!.-köszöntött az egyik cseléd.
-Üdvözlöm.Mr Fordhoz jöttem.
-Hát persze.Mr.Ford már nagyon várta magát,kerüljön bentebb
-Köszönöm.
A ház belső része is valósággal gyönyörű volt.
-Áh Mr.Silverman nagyon örülök.-rázott velem kezet.-Cedrick Ford
-Alexander Silverman.Nagyon örülök Mr.Ford.
-Nyugodtan tegezhet Mr.Silverman.Örülök hogy eljött.Sajnálom hogy nem tudtam elmenni de a lányom,a lányom tudja egy kis bajba keveredett és nem tudtam elhalasztani.
-Hát persze.Első a család.-mosolyogtam és nagyon kedves embernek találtam Mr.Fordot.
-Ön biztosan Mr.Silverman.Nagyon örülök.-rázott velem kezet egy nő.
-Ő a feleségem Andrea.-mutatta be.
-Nagyon örülök Mrs.Ford.-mosolyogtam.
-Akkor menjünk a helyre ahol tudunk beszélgetni.-kísért a társalgóba.
-Először is beszeretném mutatni a lányunkat.-mosolygott Mr.Ford.-Kérem Rosanna szólna Rose-nak hogy jöjjön le egy kevés időre.
-Természetesen uram.-mondta az említett Rosanna és felsietett az emeleten.
-Üljön le kérem.-szólt.-Kávét esetleg teát?
-Nem köszönöm.-tiltakoztam.
-Van családja Mr.Silverman?-hozta fel a témát Andrea.
-Nincsen családom Mrs.Ford.
-Esetleg felesége?Barátnője?
-Nem még az sincs.-mosolyogtam bágyadtan.
Rose Ford szemszöge*
Nem hiszem el hogy mennyire unalmas itt.
*kop-kop*
-Gyere be.-mondtam.
-Üdvözlöm Mrs.Rose.Édesapja azt kérte jöjjön le,be szeretné mutatni valakinek.-mondta.Én pedig fel pattantam.
-Ki a csudának?
-Nem láttam még itt.De nemesi az biztos.Mr.Silverman.-suttogta.
-A fekete bárány?Halottam már róla.Reggel mesélt róla Lana.-értem le a lépcsőn.Aztán a társalgóba,és megláttam ŐT.
